Biztos vagyok benne, hogy a néhány éve már „hypeolt” 2012 eljövetelével nagyon sokan vannak, akiknek bármiféle teóriájuk, elméletük, elképzelésük van arról, hogy mi is várható idén, vagy – ha mégsem lesz vége a világnak – a következő években.
Vajon a maják tényleg a világ végét jósolták meg, vagy csak egy korszak végét, esetleg nem volt több hely a kőtáblán? :) Roland Emmerich 2012 című filmjének forgatókönyve válik valóra? Az UFO-hívőknek lesz igazuk, s végzetünkre eljön Nibiru? Netalán Dr. Georgi Stankov elmélete jön be, aki többek között megjósolta, hogy az Elenin valójában egy ötdimenziós Galaktikus Föderációs anyahajó?
Ahány ember, tudós, spiritiszta, meg ki tudja még micsoda, annyiféle elképzelés, mely hol áltudományos, hol teljességgel hihetetlen.
Anélkül, hogy ítélkeznék, véleményt formálnék, itt egy újabb teória, amely a 2012.blogol.hu oldalról származik. Természetesen nem vettem el belőle és nem tettem hozzá, viszont ahhoz, hogy a taglalt világképet, a használt kifejezéseket teljességgel megérthessük, nem árt legalább a szövegben található hivatkozásokon található bejegyzéseket elolvasni. Continue Reading »
Alább egy koncepcióautó több típusa látható, amelyet „szuper terepjáró”-nak rangsoroltak (STVs), s az eddigi hivatalos elnevezése: Shadow Hawk. A gépjárműfejlesztések eddigi talán leginkább nagyra törő és irreális koncepcióautója. A Shadow Hawk járműveket tervezők hat különböző modellt képzeltek el: Steel Hawk, Street Hawk, Terra Hawk, Desert Hawk, Armor Hawk, és a baljós hangzású Battle Hawk.
Vlagyimir Manyuhin, orosz művész, saját eszközével, a digitális festészettel „képzelte el” még 2010 májusában, milyen lehet majd a világ azt követően, hogy véget ért. A 2012-es év elején szinte mindenkinek megvan a saját elmélete, hogy lesz-e, s ha igen, milyen lesz a világ vége. Az illusztrációk meglehetősen hátborzongatók, de bizonyos körülmények között igenis valóságosak lehetnek. Ha az emberek elmentek, a természet biztosan visszaveszi azt, ami valaha az övé volt. Az „Élet az Apocalipszis után” című munkájában Vlagyimir Manyuhin, híres műemlékeken, épületeken szemlélteti a lehetséges jövőt. Continue Reading »
Az első 350 tonnás, talaj hatású „hajót” 1987-ben készítették, természetesen a szovjetek, mégpedig hadi célokra: levegőből kilőhető rakétákat szállított. Több elnevezése is ismeretes, melyek közül az első a „Lun” – egy orosz ragadozó madár után -, míg a második, a hivatalos Project 903.
Január elején az SF portál ismét kihozott pár statisztikán alapuló bejegyzést, amelyekből többek között kiderül, hogy melyek voltak az oldalon a legolvasottabb cikkek, illetve mik voltak a legolvasottabb blogbejegyzések. Mivel a tavalyi évben nemigen volt részemről túl sok igazán érdemleges bejegyzés (inkább csak érdekességek), meg is lepődtem, hogy 2010-hez hasonlóan 2011-ben is volt egy bejegyzésem, amely a top 25-ben a 7. helyen végzett. Ezúton köszönöm szépen minden olvasómnak, a lehetőséget pedig az SFportal csapatának! :)
Na ez ilyen tökmák jellegű cucc itt és most. Illetve csak félig. A lenti videó lényege gyakorlatilag a következő: öt tehetséges fiatal zenész (a Walk off the Earth nevű formációban) egyetlen akusztikus gitáron ad elő egy dalt. Fantaszikus!
Nemrég volt egy pályázat, ahol SF zenékkel is lehetett nevezni. Miként is jön ez most ide? Ha a fenti produkciót a “fantaszikus” jelzővel illettem, akkor bizony felmerül a kérdés: valójában milyen is az a zene, amely a tudományos fantaszikus irodalomhoz a leginkább illik? Illetve még egy kérdés: vajon milyen lesz a jövő zenéje? Válaszaim nincsenek, egy későbbre tervezett bejegyzésben próbálok majd kisütni mindebből valamit.
Az idei év utolsó bejegyzése ez tőlem, afféle búcsú. Persze nem a blogtól, a közösségtől, főleg nem az SF-től. Sokkal inkább 2011-től, és a meg nem valósult sfblogos terveimtől. Egyetlen újévi fogadalmam lesz, hogy többet nem ígérek semmit. :) Merthogy alig valamicskét sikerült megvalósítani abból, amelyet januárban elgondoltam.
„Kicsit” másképp alakult ez az év, mint ahogyan szerettem volna, de hát ugyebár ember tervez, a felsőbb hatalmak meg kivégeznek… Egy rakás dologhoz már kedvem sem volt, nemhogy energiám. Utánanézni, kutatni, információt szerezni elég egyszerű már manapság, ha nem hiányzik hozzá némi elszántság, meg fölös agyi kapacitás. Végső soron jobban esett a nap végén filmet / sorozatot nézni, hét végén pedig semmittevéssel múlatni az időt, vagy olvasni egy keveset.
Sosem tartottam magam nagy sorozatnézőnek, főleg nem „fun”-nak, vagy „junkie”-nak. Persze visszagondolva szinte elkerülhetetlen volt, hogy néhánnyal közelebbi kapcsolatba ne kerüljek. Egyrészt azért, mert többnyire jók voltak, s felkeltették az érdeklődésem, másrészt azért, mert ezeket mindenki nézte annó. Ugyan ki ne hallott volna a mostanában reneszánszát élő Starsky és Hutch-ról vagy Charlie Angyalairól. Persze említhetném még az Onedin családot, a Szandokánt, a Derrick-et, a Tetthelyet, T.J. Hooker-t, vagy a Dallas-t, a Knight Ridert, Miami Vice-t, Magnumot, MacGyver-t… Magyar vonatkozásban a Tenkes kapitányát, illetve a Szomszédokat, no és persze az Angyalbőrben-t. Vagy a blog profiljához jobban illő, mára legendássá vált Pirx kalandjait, az Orion űrhajót, netalán az Alfa holdbázist, vagy az újra elővett Twighlight Zone-t.Continue Reading »
